Mit várunk egy hatalmas luxusautótól, amely félúton van a terepjárók és a limuzinok között? Vigye el utasait bárhová kényelmesen, csendesen, és kényeztessen a lehető legtöbb extrával! Azt már alig reméljük, hogy keveset fogyasszon. Az öthengeres, 2,4 literes dízelmotorral és hatfokozatú kézi váltóval felszerelt XC90-es mérete ellenére mégis takarékos jószág. Az üresen 2,2 tonnás autó átlagfogyasztása száz kilométerenként 8,3 liter, amelyet kisebb autók vezetői is megirigyelhetnek. Igaz, a kisebbeknek meg az árát irigyelheti a 13 milliónál kevesebbért nem adott kocsi vevője. De ezért a pénzért a Volvo sokat ad: a hétszemélyes tesztautó bőr-szövet kárpitozással, kétzónás, automatikus vezérlésű – kifinomultan működő – légkondicionálóval, szép hangzású hifivel, légzsákokkal és stabilizáló rendszerrel érkezett.



De az XC90-est nem csak az extrák teszik komfortossá. A jellegzetes dízel motorzaj alig szűrődik be az utastérbe, csupán finom, bár érezhető vibráció jelzi az üzemmódot. Jó vezetni, mert a forgalom messzire áttekinthető, a hidegen darabosan, de melegedve pontosan kapcsolható váltó útjai rövidek, és az előredöntött váltókarral kényelmes a váltás. Az öthengeres nyomatékos, már 1700-tól húz, 2500-nál igazán megindul, és 4500-ig, a leszabályozásig egyenletesen gyorsít. Hatodik fokozatban 130 km/h-nál 2400 a fordulatszám, autópálya-tempón is csendes az utastér. Így az XC90-es amolyan nyugalom szigete, elvisz bárhová kényelmes tempóban – hiába a 163 lóerő, a 2,2 tonna megszelídíti, és a tankolások miatt sem fáj a vezető feje. Dombóvári Mihály Extrák: A tesztautót csaknem minden földi jóval felszerelték. Teljes a légzsák ellátottság, minden elektronikus segédrendszert megtalálni, így a kikapcsolható stabilizálót és a vészfék-asszisztenst is. Elektromosak az ablakok, a tükrök, magasságban és hosszban is állítható a kormány. Fűtöttek az ülések, a belsőtérvédelmi riasztó kiiktatható. A középkonzolról a rádió és a légkondicionáló mellett a beépített telefon is vezérelhető, ezek a funkciók a kormányra telepített kezelőkkel is elérhetők.

Használtautó teszt - 2010

Ha létezik olyan, hogy jámbor autómárka, akkor az csakis a Volvo lehet. A svédek tényleg nagyon vágják ezt a családi négykerekű témát. Még egy ilyen batár eszjúvít is képesek különösebb erőfeszítés nélkül kifejezetten barátságosra faragni. Komolyan mondom, ha egy ilyet látok, fel sem merül bennem, hogy nem apu, anyu és a gyerkőcök indulnak vele a természetbe. Arra is fogadni mernék, hogy a tulajnak csak akkor postáznak fizetős fényképet, ha valakinek óvatlanul kölcsönadja a vasat. Mert menni azt tud, főleg ezzel a frankó dízellel. Persze, a jó ízlésű úriember imidzsét nem adják olcsón, itthon nemcsak a vásárlóréteg, de maga a géperejű is ritkaságnak számít. Igény viszont van rá, mégiscsak okosabb dolog kihagyni az értékvesztés okozta sokkot, és használtan beleülni. Sok ilyet hoznak be Németországból, amitől nem kell feltétlenül megijedni, de azt tudni kell, hogy az automata 150 000 környékén megadja magát, és egy ilyet már nem tudunk megberheltetni a vidéki szakinál, szóval, minden nagyobb javítás húzós kiadást jelenthet a családi kasszában. Hiába, egy Volvo használtan sem
rongyrázóknak való.

Név: hozzászólás:

Támogatók