Kisautó nagy feladattal. A hazai autós az eredetileg másodiknak szánt kocsikra nem kis feladatokat ró. A hagyományos kisautó-erősségeken túl meg kell felelnie az alapfokú családi járművekkel szembeni követelményeknek, nem baj, ha sportos, és esztétikai téren sem szívesen teszünk engedményt. Legyünk őszinték, ez még mindig több, mint amire ezeket a járműveket szánják. Mégis, lehet-e ezeknek a túlzott követelményeknek megfelelni? Nézzünk egy konkrét példát! Igen a válasz, ha a mosolyteszt eredményeire hagyatkozunk. Az Altót vezető kollegák mindegyike jókedvűen, elégedetten szállt ki a kis Suzukiból, s első benyomásként szinte csak jókat említettek. A legmarkánsabb Alto-erényként a motor dinamizmusát emlegették.



A Maruti feliratos szelepfedél alatt hengerenként négyszelepes motor dolgozik. A honi marutis tapasztalatokkal rendelkezők azonban jegyezzék fel: ez a motor már nem a nyolcszáz köbcentis, háromhengeres, hanem 1,1 literes és négyhengeres. Az agilis erőforrás hosszú áttételű, ötfokozatú, kézi váltóhoz csatlakozik. A fokozatok kissé karcosan kapcsolhatók a hosszú váltóbottal, az áttételezés azonban hozzásegíti az Altót, hogy már másodikban megfussa a százat. Természetesen a konstruktőrök nem ezért döntöttek a motort kis fordulatra kényszerítő áttételezés mellett, hanem a fogyasztás és a zajszint kordában tartása érdekében. Bár a motor könnyedén pörög, zaja háromezres fordulat fölött aránytalanul megerősödik. A kormányzáson lehetne még finomítani! Az elektromos rásegítésű kormánygép középállásban érzéketlen, folyamatos korrekciót követel. A csomagtartó akár egy nagybevásárlásnyi holmi befogadására is képes – hála a dönthető üléseknek. A kalaptartó gumiujjas rögzítése szellemes. Muszáj a hátsó futómű dicséretére helyet szorítanunk, mert az, műszaki igényessége okán, még középkategóriás típusokat is lepipál. Az Alto háta e futóművel nem dobál, fekvőrendőrön tempósan áthajtva nem lendül a magasba, és a kocsifar a rossz burkolatú kanyarokban sem pattog ki a megcélzott ívről. „Engedd, hogy egymáshoz érjen a vállunk…” A térkínálat leginkább a családias jelzővel illethető. Rakodó helyként a műszerfal jöhet szóba, de az ide tett női táska már a szélvédő páramentesítését akadályozza. Az ajtózsebek is jelképesek – épp úgy, mint a hátsó lábtér. Sebaj! Addig ennyi is pont elég, amíg felnőnek a gyerekek.

Használtautó teszt - 2010 (Bill)

Na kérem, ez a kis géperejű a kézzelfogható bizonyíték arra, hogy még nem haltak ki teljesen az igazi GTI-k. Viccesen hangzik, de kimondottan túlmotorizáltnak számít ezzel az ezeregyessel. Nem vagyok híve a verdák berhelésének, de ez az apróság kiváló tuningalap. A srácok először úgyis a külsőt cicomázzák fel, ez meg már alapból úgy megy, mint a gyalogkakukk. Csak arra kell vigyázni, hogy ne üljünk benne, amikor karambolozunk, mert a túlélési térrel szűkmarkúan bántak a japók, akik az egészet alapvetően magukra szabták. Aztán legyártatták az indiaiakkal, ami az egekbe srófolja a cserealkatrészek árát. Mázli, hogy alig romolhat el benne valami, hiszen ez egy igazi Suzuki, arról meg már régóta tudjuk, hogy szerencsés esetben csak a vizsgán lát szerelőt. Városi futkosónak tökéletes, de azt felejtsük el, hogy ezzel hurcolásszuk a családot. Aki belefér, bátran vágjon bele, mert ezt a csöppséget tényleg nyugdíjas házaspárok vásárolták, akik csak a templomba, vagy legfeljebb a madaras teszkóba jártak vele.
 

Név: hozzászólás:

Támogatók