Megjelenésében az Alfa 156-oshoz hasonló sportos vonulatot követi a Seat Toledo, de olasz vetélytársával ellentétben nem kell a minőség oltárán áldozni a szépségért. Legalábbis a megbízhatósági statisztikák szerint, ahol a Toledo rendre az élmezőnyben szerepel. A felmérések szerint fenntartása is kiemelkedően olcsón megoldható, amiben szerepet játszhat a konszerntársakkal közös alkatrészbázis. Vásárlásnál ezért legfontosabb a balesetes példányok kiszűrése, míg igazolt előélet esetén a nagy futásteljesítmény sem feltétlen kizáró ok. A karosszéria szemrevételezésekor ellenőrizzük az ajtók alján lévő vízleeresztők tisztaságát, ugyanis ezek eltömődése esetén nedvesség szivároghat az utastérbe. A rosszul rögzített pollenszűrő szintén beázást okozhat az utasülés lábterébe. A galvanizált lemezekre 12 év átrozsdásodás elleni garanciát vállalt a Seat, így rozsdásodás legfeljebb a törött példányokon jelentkezhet.



Az utastérben a korai darabokon már jelentkezhetnek a kopás jelei, de a kiváló építési minőségnek hála, zörgések még rossz minőségű úton is ritkán fordulnak elő. Szerencsére a futómű és a fék is bírja a strapát, bár a sokat futott Toledókon már csereérett lehet egy-két gömbcsukló vagy lengéscsillapító. A benzines motorok rendszeres karbantartás mellett megbízhatóak, de a vezérműszíj és a feszítőgörgők időbeni cseréje létfontosságú. Bár a mérnökök az 1,8-as blokk hengerenkénti ötödik szelepét maguk között csak marketingszelepnek titulálták, az 1,6-osnál élénkebb viselkedése miatt mégis ajánlott a nagyobb motorral választani a Toledót. Ezeknél a légtömegmérő rakoncátlankodhat időnként, a turbósoknál pedig a gyújtótrafók is megadhatják magukat. A TDI dízeleknél már szélesebb a hibatárház. Erővesztést okozhat a koszos olaj miatt akadozó turbó, a piszkos vagy hibás légtömegmérő, a nyitott állapotába ragadt EGR szelep, az elektronikus vezérlőegység hibája vagy a hőmérséklet-jeladó téves jelentése. Szerencsére a meghibásodások esélye kicsi, így már az alig egymillióért hirdetett korai Toledókból is bátran válogathatunk.



Milyen közelről?

A négyes Golf padlójára épült limuzinok közül a Seat Toledo néz ki a legjobban, ráadásul a sportos külső értékes belsőt takar. A műszerfal kialakítása sikeresen ötvözi a németes precizitást a latinos temperamentummal, és az elöl ülők a
kényelemre sem panaszkodhatnak. Vezetni a Seatot a legélvezetesebb a Golf-klónok közül, a kiváló kormányzás és kezelhetőség messze kiemeli a mezőnyből. A merev kasztninak és viszonylag lágy futómű hangolásnak köszönhetően a menetkultúra is kiemelkedő, ahogy a fékre és a váltóra sem lehet panasz. Az 1,6-os alapmotor kissé vérszegény, de a húszszelepes 1,8-as már kitesz magáért, különösen turbóval lélegeztetve. Sportos sofőröknek a 170 lovas V5-ös egység ajánlott, míg a takarékosoknak a 110 lóerős TDI a legjobb választás.

Modelltörténet

1991: A Giorgetto Giugiaro által tervezett Toledo bemutatása az első olyan Seatként, melyet teljesen a Volkswagen-csoport fennhatósága alatt fejlesztettek a spanyolok a Golf II. alapjain. Négyajtós kasztni nagy csomagtartóval, négyhengeres motorok. Ma már csak a kínai Chery gyártja az első generációs Toledót.
1998: A szintén Giugiaro tervezte második generációs, gömbölyűbb és áramvonalasabb Toledo bemutatása a Skoda Octaviával és a Volkswagen Borával közös Golf IV-es padlólemezen, négyajtós kasztnival. Benzines motorok: 1,6/100 LE, 1,8/125 LE (20V), 2,3/150 LE (V5). TDI dízelmotorok: 1,9/90 LE, 1,9/110 LE. Öt- és hatfokozatú kézi váltók.
2001: Erősebb benzines motorok: 1,6/105 LE, 2,3/170 LE (20V).
2002: Turbós húszszelepes benzines: 1,8/180 LE. Erősebb PD TDI dízelek: 1,9/130 LE, 1,9/150 LE.
2004: A Walter de’Silva tervezte harmadik generációs Toledo bemutatása
az Alteához hasonló buszlimuzinos kasztnival.
 

Név: hozzászólás:

Támogatók