Új autó teszt - 2010

 

 A Renault Twingo immár klaszszikus jószág. 1993 óta látható az utakon lényegében változatlan formában, de még feleannyira sem tűnik öregnek, mint néhány, két generációval fiatalabb négykerekű. A titok nyitja természetesen a forma. Az ugyanis, hogy egy apró autóban osztottan dönthető és tologatható a hátsó üléspad, még ma is inkább kuriózum, mint magától értetődő. Négy utas számára viccesen kis méretű csomagtér a bevásárlásokhoz kiválóan megfelel, a már említett tologatással és döntögetéssel pedig tetemesen, több mint egy köbméteresre bővíthető. Hely tehát van bőven, és a beltér hangulatára sem lehet panasz. Ugyan csupasz fémfelületekkel is jócskán találkozni, a helyenként azért feltűnő – persze nem túl vastag – kárpitok vidám színvilága azonban oldja az egyhangúságot.


 
A műszerfal világos műanyagból készült, homogén felületeit csak helyenként szabdalják hatalmas, vörös színben pompázó műanyag kapcsolók, amelyek akár a Duplo építőjáték-készletből is származhatnának. A Twingo persze nem gyerekjáték 3-7 éves aprónépnek, hiszen van benne például robbanómotor. A legutóbbi modellfrissítést követően megjelent, már-már veszélyesen izmosnak tűnő 75 lóerős négyhengeres ráadásul csak 80 ezer forinttal kerül többe, mint a nyolcszelepes változat. A befektetés leginkább azoknak kifizetődő, akik városon kívül is használni szeretnék a játékos apróságot, hiszen amíg a hatvan lóerős nem igazán van elemében nagyobb sebességnél, addig a pörgős tizenhat szelepesnek még autópályán sem kell szégyenkeznie. Ezzel a Twingóval annak ellenére is ki lehet merészkedni, hogy a futómű a nagy sebességű kanyarokban nem éppen bizalomkeltő, és hogy az érzéketlen kormány sem a hegyi szerpentinek meghódításának legjobb eszköze. A ké nyelmes rugózás és a jobb hangszigetelés hosszabb utakat is lehetővé tesz, és már a biztonság miatt sem kell aggódni: bár az ABSért még fizetni kell (170 ezer Ft), vészfékasszisztens és övfeszítő alap áron jár, a légzsák pedig már az első modellfrissítés óta az alapfelszereltség része.



Használtautó teszt - 2010 (Bill)

Ha meglátom ezt a pofás kiskocsit, mindig elmosolyodom. Felvidít a formája, és úgy emlékszem rá, mint a legmegbízhatóbb Renault-ra. Komolyan mondom, nyugodtan árulhatták volna akár Toyota-emblémával is, mert bármilyen meglepő, ezzel a géperejűvel francia létére soha nem volt gond. Fogadni mernék, hogy annak idején szabad kezet kaptak a tervezők, és csupa szeretetből dolgoztak rajta. Olyan jól néz ki, hogy tíz óvodásból tizenegy biztosan ezt választaná az új helyett. A belseje egyszerű, de még mindig modernnek tűnik. Viccesen tágas, és tényleg praktikusak a toligálható hátsó ülések. Nem csoda, hogy a vevők nem tudtak betelni vele, és vagy tizenkét évig gyártották. Van is egy rakás eladó, potom pénzért. Én azt mondom, érdemes kifizetni egy fiatalabb jószág felárát. Ja, és kerüljük a drágán javítható extrákat, mert van valami, ami garantáltan az őrületbe kergeti a jónépet. És nem a fura szögben álló kormányra, hanem a szörnyű Easy robotváltóra gondolok. Egy élet is kevés, hogy kiismerjük.

Név: hozzászólás:

Támogatók