Használt autó teszt - 2010

Mivel a legfiatalabb itthoni 405-ösök is tizenöt évesek, a típus jó és rossz tulajdonságainál mindennél többet nyom a latban az autó előélete. Vásárlásnál legfontosabb a balesetes példányok kiszűrése. A 205-öshöz hasonlóan itt is meglepően sikeresen kiküszöbölték a rozsdacsapdákat, így még a törésmentes korai daraboknál sem ritka a teljesen ép, korróziótól kímélt karosszéria. A futómű már nagy valószínűséggel alaposabb átvizsgálást kíván, különösen a típus gyengéjének számító hátsó híd. A tűgörgős csapágyak karbantartás hiányában berágódhatnak (ennek jele a szétterpesztő hátsó kerék), a komplett javítás pedig az autó piaci árának felébe is kerülhet. A próbakör alatt érdemes az első futómű zajaira is figyelni, a kopogás vagy recsegés a féltengely csereérettségét jelzi.



A Peugeot-nál az átlagosnál alapból keményebben jár a kuplung, ám a túlontúl nehéz járás már a szerkezet kopottságára, vagy a kábel elhasználódására utal. Az erőátvitelben a váltó is problémás pont lehet, a tömítések hibáját keresve kutakodjunk olajfolyások után. Erősen ajánlott szervóval felszerelt 405-öst venni, ám ilyenkor a kormánymű környékén is ellenőrizzük, van-e olajfolyás? A nyolcvanas évekből származó Peugeot-nál szintén típushiba a fékcsövek korróziója, ahogy az öreg karburátoros motorok is beállításra szorulhatnak. A befecskendezős benzinesek és a dízelek máskülönben nagyon megbízhatóak a vezérműszíj és a motorolaj rendszeres cseréje esetén. A benzineseknél a gyújtótrafók mellett a szelepszárszimmeringek és a hengerfej szorulhatnak cserére, egyébként akár félmillió kilométert is elmehetnek bontás nélkül. A tulajdonosok által elpusztíthatatlannak titulált dízelek akár egymillió kilométert is elbírnak, természetesen megfelelő karbantartás mellett. Nem csoda, hogy a Közel-Keleten máig nagyon népszerű a franciák tágas limuzinja. Szerencsére itthon a túlértékelt német és japán autókhoz képest potom áron kínálják a 405-ösöket, így kis szerencsével már alig kétszázezerért miénk lehet egy rendben lévő példány.



Milyen közelről?

Aki szereti a szögletesebb autókat, nagy valószínűséggel tetszetősnek tartja a Peugeot 405-ös Pininfarina tervezte kasztniját. Az egyszerűségében sem olcsó hatású utastérben nagyon kényelmesen el lehet férni (különösen az első sorban), a korabeli német autókhoz képest puhák az ülések, és a csomagtartó is hatalmas. Franciásan jó menetkényelme ellenére a 405-ös úttartása és kezelhetősége is korának egyik legjobbja, ám a kis köbcentis benzinesekkel ezt nehéz kiaknázni. Lendületesebb vezetőknek jobb választás az 1,9-es vagy kétliteres egység, a 150 lovas Mi 16 sportváltozat kifejezetten fürge. Hosszú távra mégis jobb választás valamelyik tartós dízel, legyen akár a lomha szívó, vagy az erősebb turbós.

Modelltörténet

1987: A kompakt Peugeot 309 és az 505 nagyautó közötti rés kitöltésére bemutatják a Peugeot 405-öst Pininfarina tervezésében, a Citroën BX padlólemezére. Négyajtós karosszéria, négyhengeres benzines motorok: 1.6/65 LE, 1.6/92 LE, 1.9/110 LE, 1.9/125 LE, 1.9/160 LE.
1988: Az Év Autója díjat megnyeri a 405-ös. Kombiváltozat megjelenése. Két új dízelmotor (szívó és turbó) bevezetése: 1.9/70 LE, 1.9/90 LE.
1991: Ráncfelvarrás átdolgozott műszerfallal, kormányzással és jobb hangszigeteléssel.
1993: Modellfrissítés nagyobb csomagtartóval, új hátsó lámpákkal és új műszerfallal. Átdolgozott benzinesek: 1.6/89 LE, 1,8/101 LE, 2.0/121 LE, 2.0/152 LE. Turbós, össz kerék-meghajtású 405 T16 bemutatása.
1995: A Peugeot 406 leváltja a négyajtós 405-öst Európában (Iránban a mai napig gyártják), a kombi 1997-ig gyártásban marad.
2004: A szépséges 406-ost leváltja a harcsaszájú Peugeot 407-es.
 

Név: hozzászólás:

Támogatók