A kilencvenes évek derekán be mutatott harmadik generációs Pajero már korántsem egy kompromisszummentes, kőkemény terepjáró, mint mondjuk, a Land Rover Defender. Elődjeinél alacsonyabb és szélesebb az immár önhordó kasztni, elöl-hátul független felfüggesztések szolgálják a kényelmet, és az aktív összkerékhajtás menet közben is kapcsolható. Mégis, a J. D. Power 2007-es statisztikája szerint a tulajdonosok nem igazán kedvelték meg a típust, elsősorban magas fenntartási költségei miatt. Ennek fényében érdekes, hogy a tolvajok között kifejezetten népszerű a Pajero, ráadásul Európában listavezető a típus az ellopott és soha elő nem került autók között. Hazánkban magas újkori ára miatt viszonylag ritka a Mitsubishi terepjárója, így vásárlásnál érdemes alaposan szétnézni a piacon.

 

Vétel esetén a karosszéria szemrevételezésével kezdjük, ahol a gyakori terephasználatra lepattogzó festés utalhat, később itt rozsdásodásnak is indulhat a bódé. Mivel a Pajero legfőbb erénye kiváló vontatóképessége, így az erőátvitel és a fékrendszer alkatrészeinek ellenőrzésére az átlagosnál is nagyobb figyelmet kell szentelni. A rossz utak is nyomot hagyhatnak az egyébként masszív futóműben, legtöbbször az első kerékcsapágyak kezdenek el idő előtt morogni. Nagyobb a baj, hogyha az egyébként finoman kapcsolgató automata váltó hal be, ami szerencsére csak a legritkább esetben és sokat futott autóknál szokott előfordulni. A motorok bírják a strapát, itt egyedül az önindító lehet gyenge pont. A fantáziátlan kialakítású, de rendkívül kényelmes és ergonomikus utastérben a központi LCD-kijelzőre szokott panaszkodni egy-két tulajdonos. Sajnos a bőrülések élettartama sem kielégítő, így érdemes a plüss mellett maradni. Mivel már a kopóalkatrészek árai is eléggé horribilisek lehetnek a Mitsubishihez, ezért hosszú távon valószínűleg jobban járunk egy fiatalabb és/vagy keveset futott darabbal. Ha tehetjük, akkor a 2003-as modellfrissítés utáni Pajerók között nézegessünk, ehhez alsó hangon hárommillió forintra lesz szükségünk.



Milyen közelről?

Robusztus és megbízható terepjáró benyomását kelti a Pajero megjelenése, lévén az is. A kéttonnás monstrum utastere tágas, különösen a hosszabb tengelytávú változat esetében, igaz, a hétszemélyes kialakítás hátul csak gyerekpadot takar. A csomagtartó hatalmas, egyedül a kissé elavult és fantáziátlan műszerfalat érheti kritika. Aszfalton még mindig kicsit esetlen a Pajero. Kormányát sokat kell tekergetni, városban szinte lehetetlen vele parkolni, míg a nagy benzines V6-os és a modern dízelmotor is kissé lustán mozgatja a kanyarban billegő felépítményt. Öröm az ürömben, hogy az öngyulladós erőforrás étvágya akár 10 literre is leszorítható. Bár a Dakaron nem indulnánk el vele, a Pajero terepen is szinte megállíthatatlan ügyes összkerékhajtásának, felezőjének, és zárható diffijének hála.

Modelltörténet

1982: Az összkerékhajtású Mitsubishi Pajero első generációjának bemutatása merev és puha tetővel. Egyes piacokon Shogun vagy Montero néven.
1983: Ötajtós változat bemutatása.
1991: A Pajero második generációja nagyobb, négyféle (hosszított és puhatetős) kivitelben készült kasztnival, befecskendezős motorokkal, aktív összkerékhajtással.
1997: A Párizs-Dakar ralin sikeres Pajero Evolution változat be mutatása.
1999: A Mitsubishi Pajero harmadik generációjának megjelenése kétféle önhordó karosszériával (három- és ötajtós), akár 7 üléssel is. Menet közben kapcsolható összkerékhajtás elektronikusan vezérelt nyomatékelosztással, felezővel, zárható differenciálművel. Dízelmotorok: 2.5/100 LE, 2.5/115 LE, 3.2/165 LE. Új, közvetlen befecskendezéses V6-os benzines: 3.5/202 LE. Ötfokozatú kézi váltó, négysebességes automata.
2003: Modellfrissítés.
2006: A negyedik generációs Pajero bemutatása
 

Név: hozzászólás:

Támogatók