A legfrissebb újdonság a kompakt és a középkategória között elhelyezkedő Nubira. Az autó megjelenése az elődhöz képest egyszerre kifinomultabb és sportosabb. A gömbölyded formavilágot élekkel tarkított, feszültséggel teli felületek váltották fel. A trendi külső mögött nem marad el az utastér sem. Akárcsak az összes új Daewoo modell, a Nubira is modern, XXI. századi műszerfallal, kellemes színekkel, és az ár ismeretében meg lepően jó anyagokkal fogad. Ugyan az autóhossz alig, és a tengelytáv is csak három centiméterrel lett nagyobb, a helykínálatra sem lehet panasz. A Nubira hátsó sora fenntartások nélkül alkalmas felnőttek utaztatására, ám amennyiben két magas növésű utas kényszerül egymás mögé, akkor a hátul ülő térde előtt már alig marad hely.



A szerény méretnövekedésből a csomagtartónak is jutott valami, térfogata 35 literrel 405 literre nőtt. Bár a lépcsős hátú limuzinok között éppenséggel ez sem nagy, legalább meghaladja az elődmodell szerénynek bizonyuló méreteit. A csomagtartó mérete az ülések előredöntésével természetesen tovább növelhető, a raktér fedelének kívülről történő nyitásához azonban továbbra is kulcsra van szükség. A Nubira kétféle négyhengeres benzinmotorral kapható: a kisebbik 1,6 literes, és 109 lóerős; az 1,8-as 122 lóerőt teljesít. A különbség nem nagy – legalábbis ami a teljesítményt és a menettulajdonságokat illeti. Az erősebb motor mellett a hét km/órával nagyobb végsebesség és a 1,2 másodperccel jobb gyorsulás szól; ellene van azonban a tetemes, több mint egymillió forintos felár. Ráadásul az itt tesztelt, négyfokozatú automatikus váltóval felszerelt változat ára további 400 ezer forinttal magasabb, miközben menettulajdonságai megegyeznek a kézi váltós 1,6-oséval. Ennek ellenére a Nubira kellemes autó. Utastere még autópálya-tempónál sem zavaróan hangos, a motor érces hangja csak gyorsításkor kezd zavaróvá válni. A futómű jól kezeli az úthibákat, csak a nagyobb kátyúk adják fel neki a leckét. Azonban ami jót tesz a komfortnak, az hátrányosan érinti az úttartást: kanyarban a Nubira karosszériája erősen megdől. Utazni azonban jó az autóban, hiszen már az alapfelszereltség is minden lényeges tartozékot magában foglal. Az 1,8-as automatáért kért 5,15 milliós vételár azonban ezzel együtt is nagyon magas.



Használt autó teszt - 2009 (Bill)

Ezt a kocsit aztán jól ismerem, mert szó szerint tonnaszámra szoktak ilyenek itt dekkolni a sóderen. Na nem ez az egynyócas, mert ezért annyit kellett volna leszurkolni, hogy azt már nem vette be a vevők gyomra. Pedig ezt a géperejűt csak ezzel a motorral lett volna szabad gyártani. Ha nem én mondanám, én sem hinném el, de semmivel sem eszik többet, mint a kistesói, és ezt már egy teljesítménymérésen sem röhögik körbe a szakik. Azért a világért sem szeretnék senkit lebeszélni sem erről, sem a csoki nyakis változatáról, azt viszont nem ajánlom, hogy bárki is megtörje őket. A karosszériaelemeket a világ túloldaláról hozzák repcsivel, nem csoda, hogy már egy kis csatt után is fel kell állítani egy válságstábot. Az értékes lemezei alatt persze ez is egy Opel, amiről az oviban is tudják, hogy sose kop el. Ha mégis, akkor meg gombokért van hozzá minden. Nem véletlenül taxiznak vele annyian. Tényleg ki lehet menni a világból egy ilyennel, általában akkor van fennakadás, ha az ácépumpának rossz napja van.

 

Név: hozzászólás:

Támogatók