Az irreálisnak tűnő vételár itthon (is) szinte eladhatatlanná tette az A2-est, legalábbis a józanul gondolkodók között. A nagyobb A3-assal egy árszinten kínált kis alumínium gömböcöt a négy karika sem tette presztízsautóvá, még ha a tulajdonosok szerettek is volna így gondolni rá. A könnyűfém használata viszont nem csak a fogyasztásra és agilitásra gyakorol jótékony hatást, de a rozsdásodástól is megkíméli a kis Audit. Az érem másik oldalán viszont a drága és kizárólag szakműhelyekben elvégezhető karosszériajavítások állnak, ami egy alapvetően városi forgatagra tervezett autónál nem feltétlenül szerencsés. Vásárlásnál így nem árt a fokozott óvatosság, habár a kopó alkatrészek ára a VW-rokonság miatt már korántsem horribilis, és a tulajdonosok beszámolói szerint nagyon megbízható az A2-es. Talán ezért is merték kizárólag a folyadékok utántöltésére szolgáló szervizpanellel ellátni az Audit, bár a motorháztető kiemelése sem bonyolult feladat.



Az aksit viszont a motortérben hiába keressük, ugyanis a jobb súlyelosztás érdekében a csomagtartó alá száműzték. A meglepően nagy poggyásztérben viszont a pótkerék jó eséllyel hiánycikk – opciós extra lévén. A masszív utascellának és a szendvicsszerkezetű padlólemeznek köszönhetően kifejezetten jó, négycsillagos eredményt ért el az A2-es az NCAP töréstesztjén, az aktív biztonságnak viszont nem tesz jót a kilátást korlátozó vastag tetőoszlop. Vásárlásnál leginkább a német útminőségre tervezett futómű környékén érdemes az elhasználódás nyomait kutatni, itt a stabilizátor gumigyűrűje szokott kiverődni, de a kerékcsapágy és a féltengely is rosszul viselheti a kiképzést. A motorok többnyire hibamentesek, de a ritkán és rövid távon használt TDI-nél turbóhibák előfordulhatnak. Esetenként gond lehet az EGR szeleppel, egyébként megfelelő karbantartás mellett kifejezetten takarékos és megbízható az Audi, a „háromliteres” változat étvágytalansága pedig egészen döbbenetes. Akik tehát olcsón fenntartható és üzemeltethető mini egyterűt keresnek, azoknak jó választás lehet egy használt A2-es. Az egyediségre érzékenyeknek pedig csak ráadás, hogy nem jön szembe velük minden utcában még egy alumínium Audi.




Milyen közelről?

Mint egy zsugorított A6-os, formában és presztízsben egy aránt. A korszakalkotó alumínium kasztni gömbölyded és áramvonalas, miközben tágas utas- és csomagteret takar. A szendvicsszerkezetű padlólemez miatt hátul is el lehet férni, igaz, a szűk ajtónyíláson át nehézkes a be szállás. Praktikus tároló rekeszekből és pohártartóból sincs hiány, ráadásul a hátsó üléseket teljesen kiemelhetjük, ha kell. A pillekönnyű A2-est már a takarékos 1,4-es benzinmotor is kiválóan mozgatja, mégis: az ugyanakkora háromhengeres TDI dízellel nagyobb élvezet a vezetése, miközben akár 3-4 literre is mérsékelhetjük fogyasztását. A kormány és a váltó pontos, a fékek hatékonyak, míg az A2-es a kanyarokat is virgoncan veszi be. A sportos futómű és a kis tömeg miatt viszont rossz úton pattog az Audi.

Modelltörténet

2000: Az alumínium könnyűkaroszszériás Audi A2 mini egyterű bemutatása. Korának legkisebb légellenállású formája, szendvicsszerkezetű padlólemez, ötajtós kialakítás 390 literes csomagtartóval. Tizenhat szelepes szívó benzines motor: 1.4/75 LE. Háromhengeres TDI dízel: 1.4/75 LE.
2001: Újabb szupertakarékos, háromhengeres TDI motor bevezetése: 1.2/61 LE. Lecsupaszított 3L változata korának legtakarékosabb ötajtós autója 89 g/km széndioxidkibocsátással.
2002: Közvetlen befecskendezésű FSI benzinmotor bevezetése: 1.6/110 LE.
2003: Eősebb TDI motor bemutatása: 1.4/90 LE.
2005: Az Audi A2 gyártásának befejezése.
2010: A hibridhajtással is készülő utód, az Audi A1 bevezetésének tervezett éve
 

Név: hozzászólás:

Támogatók